Az északkeleti országhatár mellett, Sátoraljaújhely városát zöldellő hegyek fogják félkörbe. Ezek egyikén emeltetett kővárat az országot pusztulásba döntő tatárjárás utáni korszakban Árpád-házi IV. Béla király, hogy legyen hová húzódnia a környező lakosságnak.

A korabeli oklevelekben Újhely vagy Patak vára néven szerepelt. 1264-ben falait a királyi katonaság megostromolta és itt ejtette fogságba István herceg feleségét, Kun Erzsébetet és gyermekeit.

A XIV. század elején a nagyhatalmú Aba Amadé tartományúr szállta meg, uralmának csak évtizedek múltán Anjou Károly király tudott véget vetni. Sokáig a királyi kamara kezelte, ide hordták be a környező jobbágyfalvak népei a kötelező terményadókat.

Újvár végső pusztulását a mohácsi csata utáni belháború során egymással csatázó két király párthívei okozták, romjait többé nem állították helyre. Mivel a helyszínen még nem végeztek régészeti kutatást, csak azt lehet róla megállapítani, hogy a hosszúkás sziklagerinc két végén egy-egy torony emelkedhetett, míg lejjebb az alsóvár sáncai bújnak meg a sűrű növényzettől eltakarva.

A XIII. század elején élt rejtélyes Anonymus is említést tett már a Bodrog folyó e vidékéről, melyet Árpád fejedelem egyik katonájának, Ketelnek adományozott oda vitézségéért.